„A műtét előtt kiterjedt endometriózis esetében, még ha családtervezésről nincs is szó, mindenképpen érdemes meddőségi szakember véleményét kikérni, és amennyiben szükséges, a termékenység maximális megőrzésére gondolni.”
Ha fáj az endometriózis, és a gyógyszeres kezelés nem segített, a műtét, amennyiben azt jól csinálja a sebész, a betegek többségénél működik, a fájdalom 70 %-kal csökken, vagy teljesen elmúlik, az életminőség pedig javul. A műtét hosszútávú sikeressége nagyobb, ha teljes egészében eltávolította a sebész az endometriózist.
Ha műtét után a páciens gyógyszeres kezelést nem kap, vagy nem lesz várandós, sajnos az egy éven belüli kiújulás az 50%-ot is elérheti.
A műtét előtt kiterjedt endometriózis esetében, még ha családtervezésről nincs is szó, mindenképpen érdemes meddőségi szakember véleményét kikérni, és amennyiben szükséges, a termékenység maximális megőrzésére gondolni.
A kezelési tervet minden esetben személyre kell szabni. Fontos, hogy hány éves a páciens, mikor szeretne babát, milyen a petefészek tartaléka (AFC, AMH, FSH lsd. kivizsgálás rész), egy-vagy kétoldali elváltozásról van szó, illetve van-e komoly fájdalma, amely gyógyszerrel nem kezelhető, illetve milyen a partner spermiumképe.
Tehát ebből az következik, ha rendszeres próbálkozás mellett nem leszel várandós 35 éves kor alatt 1 éven belül, illetve 35 éves kor felett 6 hónapon belül, el kell mennetek egy meddőségi klinikára, ahol kivizsgálják, hogy mi lehet a probléma.
Semmiképpen nem igaz az a leegyszerűsítés, hogy ha endometriózisom van, nem lesz kisbabám, ha megműtenek, akkor pedig biztos hamar várandós leszek. Az endometriózisos betegek egy részénél érdemes műteni, viszont van olyan betegcsoport, amikor a műtéttel nem segítünk, sőt, akár ronthatunk a fertilitási esélyeken. Az alábbiakban részletesen kifejtem, miért.
Érdemes-e műteni, az I-II-es stádiumú, azaz minimális és enyhe endometriózist, ha gyermeket szeretnénk?
A klinikai vizsgálatok ebben a tekintetben ellentmondásosak. Az alábbi grafikonon két vizsgálatot láttok, amelyben összehasonlították a diagnosztikus és a terápiás endometriózis műtétek hatékonyságát. A műtét akkor volt sikeres, amikor később természetes fogamzással baba született.
Diagnosztikus műtét: amikor a sebész csak diagnosztizálja, megállapítja az endometriózist, de beavatkozást nem csinál.
Terápiás műtét: a laparoszkópos műtét során a sebész eltávolítja vagy roncsolja az endometriózisos elváltozásokat.
Az eredmények a babavárás szempontjából nem egyértelműek.
Egy másik klinikai vizsgálatban megnézték, hogy az I-II-es stádiumú endometriózis esetén hány műtétet érdemes végezni ahhoz, hogy abból 1 gyermek szülessen. A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy hány „felesleges” műtétet kell végezni, ahhoz, hogy egy páciensnek segítsünk a műtéttel (Forrás: ASRM 2012, Jacobson 2010).
A tanulmányban 3 betegcsoportot különítettek el:
Érdemes-e műteni, a III-IV-es stádiumú, azaz a mérsékelt és súlyos endometriózist, ha gyermeket szeretnénk?
A tanulmányok azt mutatják, hogy a III-IV-es stádiumú endometriózisban szenvedő páciensek 44-63 %-a lesz várandós 2-3 évvel a műtét után, minden meddőségi kezelés nélkül. Ugyanebben a betegcsoportban a várandósság esélye 0-25 % 2-3 éven belül, ha nincs műtét, illetve ha a páciens semmilyen kezelést nem kap.
A fenti eredményeket összehasonlíthatjuk az asszisztált reprodukciós kezeléssel: 4 hónapon belül 10 % a várandósság esélye, ha inszeminációt végzünk, és 30-35 % a várandósság esélye, ha egy ciklus lombikkezelést végzünk 35 év alatti páciens esetén.
Tekintettel arra, hogy nincs egyértelmű olyan klinikai összehasonlító vizsgálat, amely összehasonlítja a lombikkezelést a műtéti kezeléssel súlyos endometriózisban, ennek eldöntése nem egyértelmű, a pácienssel alapos, személyre szabott tervezést igényel.
Leegyszerűsítve: a javaslat az, hogy az endometriózist akkor érdemes műteni, ha a nő fiatal, van még ideje, tud várni egy évet a műtét után, hogy természetes úton megfoganjon a baba, illetve nincs más meddőségi probléma a háttérben.
Amennyiben a páciens kevésbé fiatal, vagy van más meddőségi problémája, akkor inkább kezdetben inszeminációt, súlyos endometriózis esetén pedig lombikkezelést érdemes végezni, nem pedig műtétet.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy amennyiben a sebész eltávolítja laparoszkóppal a csokolédácisztát, elkerülhetetlen, hogy a petefészek tüszőtartaléka, azaz a petefészekben a tüszők száma csökkenjen. Alapvetően ez nem túl előnyös, mivel amennyiben a nő idős, amúgy is csökkent a petefészek tüszőtartaléka, amely a későbbi lombikkezelés sikerességét nagyban csökkenti. Erről részletesebben a csokoládéciszta című fejezetben írtunk.
Akkor érdemes minden esetben műtétet végezni, ha ultrahang vizsgálattal hydrosalpinxot, azaz tág petevezetőt állapít meg a szakember. Endometriózis, gyulladás és hegesedés következtében alakulhat ki a hydrosalpinx, amely során a tág petevezetékben folyadék halmozódik fel. Ez a folyadék a petevezetékből a méhüregbe juthat, ezáltal csökkenti az embrió beágyazódásának az esélyét, így a várandósságét is. Amennyiben laparoszkóposan eltávolítjuk a tág petevezetékeket, duplájára nő a lombik sikeressége.
Ha fáj az endometriózis, és a gyógyszeres kezelés nem segített, a műtét, amennyiben azt jól csinálja a sebész, a betegek többségénél működik, a fájdalom 70 %-kal csökken, vagy teljesen elmúlik, az életminőség pedig javul. A műtét hosszútávú sikeressége nagyobb, ha teljes egészében eltávolította a sebész az endometriózist.
Ha műtét után a páciens gyógyszeres kezelést nem kap, vagy nem lesz várandós, sajnos az egy éven belüli kiújulás az 50%-ot is elérheti.
A műtét előtt kiterjedt endometriózis esetében, még ha családtervezésről nincs is szó, mindenképpen érdemes meddőségi szakember véleményét kikérni, és amennyiben szükséges, a termékenység maximális megőrzésére gondolni.
A kezelési tervet minden esetben személyre kell szabni. Fontos, hogy hány éves a páciens, mikor szeretne babát, milyen a petefészek tartaléka (AFC, AMH, FSH lsd. kivizsgálás rész), egy-vagy kétoldali elváltozásról van szó, illetve van-e komoly fájdalma, amely gyógyszerrel nem kezelhető, illetve milyen a partner spermiumképe.
Tehát ebből az következik, ha rendszeres próbálkozás mellett nem leszel várandós 35 éves kor alatt 1 éven belül, illetve 35 éves kor felett 6 hónapon belül, el kell mennetek egy meddőségi klinikára, ahol kivizsgálják, hogy mi lehet a probléma.
Semmiképpen nem igaz az a leegyszerűsítés, hogy ha endometriózisom van, nem lesz kisbabám, ha megműtenek, akkor pedig biztos hamar várandós leszek. Az endometriózisos betegek egy részénél érdemes műteni, viszont van olyan betegcsoport, amikor a műtéttel nem segítünk, sőt, akár ronthatunk a fertilitási esélyeken. Az alábbiakban részletesen kifejtem, miért.
Érdemes-e műteni, az I-II-es stádiumú, azaz minimális és enyhe endometriózist, ha gyermeket szeretnénk?
A klinikai vizsgálatok ebben a tekintetben ellentmondásosak. Az alábbi grafikonon két vizsgálatot láttok, amelyben összehasonlították a diagnosztikus és a terápiás endometriózis műtétek hatékonyságát. A műtét akkor volt sikeres, amikor később természetes fogamzással baba született.
Diagnosztikus műtét: amikor a sebész csak diagnosztizálja, megállapítja az endometriózist, de beavatkozást nem csinál.
Terápiás műtét: a laparoszkópos műtét során a sebész eltávolítja vagy roncsolja az endometriózisos elváltozásokat.
Az eredmények a babavárás szempontjából nem egyértelműek.
Egy másik klinikai vizsgálatban megnézték, hogy az I-II-es stádiumú endometriózis esetén hány műtétet érdemes végezni ahhoz, hogy abból 1 gyermek szülessen. A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy hány „felesleges” műtétet kell végezni, ahhoz, hogy egy páciensnek segítsünk a műtéttel (Forrás: ASRM 2012, Jacobson 2010).
A tanulmányban 3 betegcsoportot különítettek el:
Érdemes-e műteni, a III-IV-es stádiumú, azaz a mérsékelt és súlyos endometriózist, ha gyermeket szeretnénk?
A tanulmányok azt mutatják, hogy a III-IV-es stádiumú endometriózisban szenvedő páciensek 44-63 %-a lesz várandós 2-3 évvel a műtét után, minden meddőségi kezelés nélkül. Ugyanebben a betegcsoportban a várandósság esélye 0-25 % 2-3 éven belül, ha nincs műtét, illetve ha a páciens semmilyen kezelést nem kap.
A fenti eredményeket összehasonlíthatjuk az asszisztált reprodukciós kezeléssel: 4 hónapon belül 10 % a várandósság esélye, ha inszeminációt végzünk, és 30-35 % a várandósság esélye, ha egy ciklus lombikkezelést végzünk 35 év alatti páciens esetén.
Tekintettel arra, hogy nincs egyértelmű olyan klinikai összehasonlító vizsgálat, amely összehasonlítja a lombikkezelést a műtéti kezeléssel súlyos endometriózisban, ennek eldöntése nem egyértelmű, a pácienssel alapos, személyre szabott tervezést igényel.
Leegyszerűsítve: a javaslat az, hogy az endometriózist akkor érdemes műteni, ha a nő fiatal, van még ideje, tud várni egy évet a műtét után, hogy természetes úton megfoganjon a baba, illetve nincs más meddőségi probléma a háttérben.
Amennyiben a páciens kevésbé fiatal, vagy van más meddőségi problémája, akkor inkább kezdetben inszeminációt, súlyos endometriózis esetén pedig lombikkezelést érdemes végezni, nem pedig műtétet.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy amennyiben a sebész eltávolítja laparoszkóppal a csokolédácisztát, elkerülhetetlen, hogy a petefészek tüszőtartaléka, azaz a petefészekben a tüszők száma csökkenjen. Alapvetően ez nem túl előnyös, mivel amennyiben a nő idős, amúgy is csökkent a petefészek tüszőtartaléka, amely a későbbi lombikkezelés sikerességét nagyban csökkenti. Erről részletesebben a csokoládéciszta című fejezetben írtunk.
Akkor érdemes minden esetben műtétet végezni, ha ultrahang vizsgálattal hydrosalpinxot, azaz tág petevezetőt állapít meg a szakember. Endometriózis, gyulladás és hegesedés következtében alakulhat ki a hydrosalpinx, amely során a tág petevezetékben folyadék halmozódik fel. Ez a folyadék a petevezetékből a méhüregbe juthat, ezáltal csökkenti az embrió beágyazódásának az esélyét, így a várandósságét is. Amennyiben laparoszkóposan eltávolítjuk a tág petevezetékeket, duplájára nő a lombik sikeressége.
„A PCO szindromás nőknek pont annyi gyermeke születik, mint amennyit szeretnének, de sok esetben orvosi segítség kell: Orvosi támogatással, egészséges életmóddal, megfelelő diétával, illetve meddőségi
„Egy spanyol vizsgálat arra mutatott rá, hogy a mediterrán diétát folytató nők másfélszer nagyobb eséllyel lettek várandósok természetes úton, mint azok, akik nem diétáztak.” Az
„Ideális lenne naponta 10000 lépést tenni, beleértve a napi rutin teendőket, és naponta ezen felül 30 percet sportolni. Közepes intenzitású az edzés, ha a pulzusszámod a
„Ultrahang vizsgálattal könnyen diagnosztizáljuk a csokoládécisztát. Ez egy rendkívül gyakori elváltozás. Egyre nagyobb számban látjuk olyan fiatal nőknél is, akiknek semmi panasza sincsen.” Amennyiben az endometriózis a
„A mióma a leggyakoribb, jóindulatú nőgyógyászati daganat, mely a méh izmos falából indul ki. Minden negyedik nőt érinti, leggyakrabban 35. életév után jelentkezik.” Szeretném hangsúlyozni, hogy
„Az endometriózis van, hogy nem csak fájdalmat, hanem meddőséget is okoz. Mégis, sokan félnek a lombikkezeléstől, pedig a lombikbébi program kifejezetten hatékony meddőségi kezelés az endometriózisban.” A Egyrészt azért,
„Nehéz kérdés, hogy műtétet vagy lombikkezelést javasoljunk elsőként a páciensnek, ha egyszerre áll fenn endometriózis és meddőség. Egy másik blog bejegyzésben leírt EFI index, azaz endometriózis fertilitási
„Az endometriózis fertilitási index egy egyszerű algoritmus, amelynek segítségével kiszámolhatjuk, hogy mekkora esélyünk van endometriózis műtét után, hogy természetes úton megfoganjon a baba.” A kérdések
„A megfelelő testsúly feltétele a sikeres várandósságnak és az egészséges terhességnek. A menstruáció létrejöttéhez szükséges egy minimális testzsírszázalék, így a nagymértékű soványság csökkenti a megtermékenyülés
„Egy 30 éves nő 1 éven belül 90 %-os eséllyel lesz várandós, míg ugyanez a nő 40 éves korára fele ekkora eséllyel.” A nő életkora
„A műtét előtt kiterjedt endometriózis esetében, még ha családtervezésről nincs is szó, mindenképpen érdemes meddőségi szakember véleményét kikérni, és amennyiben szükséges, a termékenység maximális megőrzésére
„A PCOS kialakulása mögött részben genetikai hajlam áll, felelőssé tehetők a várandósság alatti anyai hormonok magzati hatásai, de a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény
